VÉGÜL MAGAD MARADSZ. Kalandregénynek kategorizáltam, de csak azért, mert valamilyen skatulyát megkövetel a bürokrácia és a könyvesboltok. 2013 novemberében jelent meg a regény. Nagyregény - több, mint egymillió karakter.
Annyit kutattam, annyit fáradoztam rajta... persze, hogy tele a gatya az első visszajelzésekig. Na jó, inkább közepesen tele a gatya, mert van amikor az alkotó annyira hisz az alkotásban, hogy az kénytelen jónak lenni.
Megérkeztek az első visszajelzések, íme egy csokornyi belőlük. Köszönöm mindazon olvasóimnak, akik veszik a fáradságot, és írnak néhány sort.
Kedves Henrik!
Köszönet a Végül magad maradsz könyvért. Remek olvasmány lett, okozott pár kellemes órát. Veszprémiként külön jó érzés volt környékbeli tájakról, utakról olvasni. Az apátság boraihoz is sikeresen meghozta a kedvem :). Remélem olvashatok még Öntől hasonlóan jó könyveket.
Tisztelettel,
HP
--------------------------------
Szia Henrik!
Épp most fejeztem be Végül magad maradsz című könyved, és nagyon-nagyon tetszett. Igazán fantasztikus karácsonyi olvasmány volt. Kevés időm volt a kicsit túlpörgetett programok miatt a szünetben, de mindig nagyon vártam, hogy folytathassam az olvasást. A stílus minden túlzás nélkül szépirodalmi és nagyon szép, választékos, de sehol sem érződik az erőltetés, erőlködés. Letisztult és kellően alapos, ráadásul nagyon szeretem az utazással kapcsolatos irodalmat, főleg ha egy kis történelmi attitűddel meg van spékelve. Ezen felül olyan hasonlatok voltak a könyvben, amit legszívesebben aláhúztam volna (ha nem kölcsönpéldányról lenne szó :) ) és kívülről megtanultam volna, mint pl. a bor levegőztetésére vonatkozót vagy a repülésnél az emelkedéssel kapcsolatosokat.
Szuper jó volt ez a könyv és mindenképp fogok venni belőle a barátaimnak is, akik hasonló dolgok iránt érdeklődnek.
Sok sikert Henrik! Csak így tovább!
Ui. megvettem a Toszkánás könyvedet is és várom, hogy hamarosan eljuthassunk mi is oda.
Jó éjt!
Elek
--------------------------------
Végül magad maradsz
Globális kihívások és létfilozófia napjainkban
Toszkán útikönyve után egy történelmi kalandregénnyel kényeztet bennünket a veszprémi író Zsiga Henrik. Nem kisebb fába vágta fejszéjét az alkotó, mint egy évezredeken átívelő globális kihívás kérdésére keresni a választ. A történet önmagában is izgalmas, s a feszültség csak fokozódik, amikor magyar vonatkozást is kap a kaland. Ha az olvasó belevág Alex, a magyar kutató oldalán a rejtélyek sorába megelevenedő útikönyv lapjain találhatja magát. Ahol olyan kérdések is napvilágot látnak, hogy miként lehet egy több ezer éves titkot napjainkig megőrizni.
Zsiga Henrik apokaliptikus víziója nem spórol az izgalmakkal. Szinte minden fejezet egy külön világot bont ki elénk. S az sem meglepő, ha a szálak olykor összekuszálódni látszanak. A cselekmény annyira szövevényes, hogy Ariadné fonala is elkél a műkedvelő lapjai közé. Főhősünk Alex miután szembesül napjaink elkorcsosult világának tragédiájával meghasonlás helyett a nyakába veszi az ismeretlent. S mint sokan manapság elhivatottan lép a kiválasztottak ösvényére. Akkor még nem sejtheti, hogy nyugodt élete teljesen megváltozik. Ahogy maga az olvasó is érzékelhet belső változásokat a regény forgatása közben. A spiritualitás körbelengi a vaskos kötetet, amely már megjelenésével tekintélyt parancsol. S bizony a feszültség olykor napjaink kaotikus hisztériáját megszégyenítő elementáriserővel fokozódik a végleteken is túl feszítve a határokat. Alexet, s vele a könyvet forgatót is virtuális spirálba kényszerítve, ahonnan bizony nem egyértelműen látszik a fény az alagút végén. A mű egy átjáró a sokak által sosem tapasztalat történelmi krónika világába, ahol minden csepp izzadtságért értékes információkkal fizet a rendező.
Egy percig sem lepődnék meg, ha a művet hamarosan a magyar mozik vásznain látnánk viszont. Hiszen Hollywood-i forgatókönyveket megszégyenítő igényességgel munkálta mesterművé a tollforgató. S azt bizton állíthatom, hogy rászolgált a címére is. Hiszen, annyira belefeledkezhetsz a sorok között megbúvó rejtelmekbe, hogy könnyen megeshet veled, hogy „Végül magad maradsz”.
S, hogy fény derül-e a kontinenseken átívelő ősi titkok igazságára. Legyen ez az elszánt olvasók magányos kiváltsága...
ODD
2013.12.08.
--------------------------------
Szia Henrik!
Köszönöm az elmúlt napokat, amit ismereteid, tudásod, fantáziád társaságában tölthettem! A tudatos gondolkodás és önpárbeszéd számomra valóban ismeretlen, magasiskolája ez a regény. Hódító, hogy főszereplőd megállapításai, gondolkodása kivétel nélkül mindig illeszkedett az enyémmel, egyetlen pillanatban és mondatban sem éreztem, hogy na én ezt másként látom.
Hódító volt az is, hogy olyan közvetett megfogalmazásokat alkalmaztál, hogy bizsergetően önelégülté tett sok esemény, helyszín, gondolat feltárás előtti felismerése (na ez kell az olvasó egójának). Nagyon megfogott, hogy folyamatos az állásfoglalás a mai nehézségek tarthatatlanságát illetően s hogy állásfoglalásod e téren milyen határozottan, szelíden, az olvasót tanító formában kristályosodik ki. Szóval köszönöm és gratulálok! (Ja és minden a közismerttől eltérő szó-kifejezés kapcsolatot, hasonlatot imádtam!)
Nagyon kíváncsi lennék más olvasók véleményére és hogy kiket is vettél be a
célcsoportba, mert biztos vagyok benne, hogy megírás előtt meghatároztad az
olvasói célcsoportot.
--------------------------------
Szia Henrik!
Olvastam a regényedet, én nagyon szeretem az ilyen történeteket, ezért egy nap és egy éjjel befaltam, aznap mást nem is csináltam. Jó volt végigutazni a világot pizsiben! Ha lehetek őszinte, az elején kicsit meglepődtem, nekem már-már költői volt a stílus, szokatlan volt a hozzá hasonló témájú könyvekhez viszonyítva, de úgy a 25. oldaltól másabb lett egy kicsit, aztán már Alex torkon ragadott és magával rántott a történetbe. Imádom ezeket a helyeket, ahová elvittél, eddig is nagy vágyam volt megnézni személyesen, most még inkább az, talán egyszer megadatik. Nem tudom, gondoltál-e rá, de a történelmi tények mellé még jó lett volna a helyszínről egy kép, nekem ez hiányzott, olyan szívesen elnézegettem volna, bár ez biztos megdrágította volna a nyomdai költségeket, ez csak egy érzés.
A vége: izgalmas, sokat sejtető, saját fantáziát megmozgató, ki is hozta belőlem a fantasy szerelmet, én már repültem tovább gondolatban Alexel vissza, Atlantiszba. Solus eris: csak magadra számíthatsz, és igen, az igazán nagy döntésekben, pillanatokban, igenis magad maradsz, mindig.
Összegezve: jó könyv, megfogott, bennem él a történet. Köszönöm neked, és minden elismerésem az alapos kutató munkáért, amely nemcsak a történelmi jegyzetekben nyilvánult meg, hanem a cselekményben is elő-elő bukkant.
Andrea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése